Abaúj természeti kincsei

Abaúj térsége nemcsak az épített örökség tekintetében, de a természeti látványosságok tekintetében is igen gazdag. A természet nem csupán festői szépségű, érdekességekben és ritkaságokban sincs hiány.

Virtuális túránkat kezdjük a Sátor-hegyen. Az egykori pannon erdős-sztyepp-vegetáció maradványai itt még viszonylag nagy kiterjedésben lelhetők fel. Legértékesebb területei a molyhos tölgyes, karsztbokorerdő-foltokkal váltakozó lejtősztyeppek. Rengeteg ritka és védett növény található itt, pl. a hegyi, a csinos, a bozontos és a kunkorgó árvalányhaj, a magyar szegfű, a leánykökörcsin és a hegyi kökörcsin.

Sátor-hegy (fotó: mapio.net)

Az Aranyos-völgy természeti értékekben szintén gazdag terület, fontosabb növénytársulásai: sziklai- és törmeléklejtő-erdők, patakparti égerligetek, égerláp, sztyepprétek és sziklagyepek. Itt is található sok védett növény, pl. a szálkás pajzsika, a farkasboroszlán, a hegyi árvalányhaj és a turbánliliom. A környéken több emlősfaj is él, ebből legalább 15 faj védett, és 1 faj fokozottan védett. Megtalálható itt – többek között – a hazánkban csak elvétve előforduló hiúz, a farkas és a vadmacska. A hüllők közül tömegesen előfordul az alpesi gőte és a keresztes vipera. Madártani szempontból a völgy és környéke hazai és európai viszonylatban is egyedülálló: a madarak közül 19 faj fokozottan védett, és 10 fészkel is a területen.

Aranyos-völgy (fotó: mapio.net)

Telkibánya egykor arany- és ezüstbányázata révén volt világhírű, ma csodálatos környezete vonzza a látogatókat. Valamikor “aranygombos Telkibányként” emlegették a falut, a legenda szerint ugyanis a nemesfénybányászat fénykorában arannyal vonták be a templomtorony gombját.

Az aranygombos település-elnevezéshez több legenda is fűződik. Egyik például az, hogy Mária Terézia katonáinak egyenruháján lévő aranygombhoz felhasznált arany Telkibányáról származik. A település határában lévő jelenleg is látogatható tárókban aranyat egy kirándulás alkalmával nem biztos, hogy talál, de tapasztalt túravezető segítségével hegyikristályra biztosan szert tehet.

A kevésbé bevállalósoknak a Telkibányai Helytörténeti Kiállítás nyújt betekintést a vájárok életébe. Az Árpád-kori királyi bányák leghíresebbje található itt. A vártemplom ma református templom. A régi település központja a mai Templom-domb és közvetlen környezete lehetett, ahol a 14. századtól vár állott. Az első templom ennek része lehetett. A községben helytörténeti kiállítás is látogatható. Az 1970-ben nyílt meg a kiállítás, ahol megtekinthetők hazánk első porcelángyárának termékei, valamint a hajdani bányaváros nemesérc-bányászatának emlékei. Megismerhető a Zempléni-hegység állat – és növényvilága éppúgy, mint a község használati eszközei, néprajzi tárgyai, házi szőttesei.

A település egyik legérdekess turisztikai látnivalója az Érc- és Ásványbányászati Múzeum. Az első magyar porcelángyár egykori épületében működő múzeumben makettek mutatják be a bányászat középkori technikáját, a telkibányai kőedényeket és a magyarországi ásványokat.

Fotó: turistamagazin.hu

Telkibányán érdekes vadászíti kiállítás is megtekinthető. A kiállítás egy helyi erdőmérnök magángyűjteménye, közel 100 zempléni trófeát tartalmaz és vadászattal kapcsolatos felszerelések és faragványok is megtekinthetőek.

A vadregényes úton elérhető Királykút a Zempléni-hegység egyik legismertebb és legkedveltebb kirándulóhelye. A legenda szerint tényleg megfordult itt életében a király és vadászat közben itt ismerte meg szerelmét, Szép Ilonkát, akinek síremléke a kút mellett található. Az itteni hegység vízválasztójának keleti oldalán már a Sárospatak felé folydogáló Bózsva-patakot találjuk, amely ezen a környéken számos kisebb forrásból ered. Ezek legismertebbike az itteni Szép Ilonka-forrás, amely a fölötte álló hegyhez hasonlóan, az itt többször is megforduló Mátyás királynak, illetve híres, eltitkolt szerelmének állít emléket. A forrás fölött a Király-hegy egész évben árnyékos északi oldala magasodik. A környezeténél érezhetően hűvösebb területen egy pincéhez hasonló ajtó nyílik a hegy gyomrába. A lakattal lezárt, masszív acélrács mögött a környék utolsó, még ép bányatáróját találjuk: megérkeztünk a „jégbarlangba”. A 17. században vágott kutatótáró közel eredeti állapotát látva, egyszerre a régi idők bányászatának sötét világában találjuk magunkat. A vágatot, számos más társához hasonlóan, a föld alatti érctelérek kutatásához vágták a 17. században. Itt végül nem bukkantak jelentős ásványkincsre, így a 23 méter hosszú alagút magára maradt.

Illusztráció (pixabay.com)

A helybéliek már korán felfigyeltek különleges, hideg mikroklímájára, és rövidesen a falu hűtőszekrényeként vették használatba. Közben bejárata részben beomlott, de ez jótékony hatással volt a belső klímájára, ezért nem is igyekeztek a szükséges minimálisnál jobban kiszélesíteni. A kutatók a 20. században figyeltek fel az itteni különös jelenségre, amelynek ma már az okait is pontosan ismerjük. A környezetéhez képest alapvetően hideg klímájú Zempléni-hegység egyik mély völgyében járunk, ahol a kevés napfény is elakad a sűrű lombozaton. Hasonlóan fontos, hogy a Király-hegy anyaga az aprózódásra hajlamos riodácit, amelyet egész nagy mélységig repedések szőnek át. A leszivárgó, majd megfagyó víz ezeket évezredek óta lassan tágítja, és teszi egyre kiterjedtebbé, így az egységnyi tömegre jutó egyre nagyobb felület óriási, természetes hűtőbordaként működik.

A tavaszi enyhe idő beköszöntekor a hegyoldalon és a völgyben a hideg légtömeg alig mozog, így egészen nyárig tart, mire a hegy belső részei is fagypont fölé melegednek.