A Bódva-völgy gasztronómiája I.

Érdemes feleleveníteni, miket fogyasztottak őseink és megőrizni azoknak az ételeknek a receptjét, amiket sok helyen még ma is szívvel-lélekkel készítenek. Szerencsére máig léteznek olyan jellegzetes fogások, amik egyes vidékeken autentikusnak számítanak, ezzel együtt azonban könnyen lehet, hogy az ország más részeiben még csak hírüket sem hallották az ott élők.

A régióban a növényi nyersanyagok közül a rozs, búza, burgonya, káposzta, kukorica,bab, lencse, tök, mák mindenütt megtermett, de számos emléke van a tönköly és a köles termesztésének és felhasználásának is. A tönköly a kopár, terméketlen domboldalakon is termést hozott: vagy kásaételt főztek belőle, vagy őrleményét a kenyérliszthez keverték. A 19. század végén még a kölest is termesztették emberi fogyasztásra is: meghántolva kásás- vagy töltött káposzta készítéséhez használták. Az említett termelvényekhez járult a veteményes kertek zöldsége, valamint a gyümölcs és a szőlő.

(fotó: Pixabay)

A parasztság körében az állattartás egyenrangú volt a földműveléssel. A szarvasmarha, sertés és a baromfi minden háztartásban közönséges volt, a juhászat jelentősége nem érte el azokét.

A hétköznapi ételek sorában nyáron sok növényi eredetű táplálékot fogyasztottak: a zöld növényi ételek, az egymást váltva érő gyümölcsök felhasználása dominált a konyhán. Télen viszont – csak kétszer étkeztek – többször készítettek nehéz, zsíros ételeket. Ezt erősítette a disznóölések rendje csakúgy, mint a jellemző liba- és kacsavágások szokása.

Az eljáró munkások és iskolás gyermekek táplálkozása azonban a 20. század során egyre inkább megbontotta ezt a tradíciót, és a háromszori főétkezés vált jellemzővé. A reggeli sokat megőrzött az előző korok örökségéből: a kásák, pépes ételek, főtt tészták és lepények alkották a gerincét. Jelentős volt a különféle darák fogyasztása: árpa, búza, rozs és kukorica őrleményéből készítették azokat. A leggyakoribb daraétel a zsámiska volt. Átalános volt a káposztalé savanyítóként való hasznosítása. Az emlékezet szerint, ha nem volt (savanyú) tej a habaráshoz, akkor a káposztalével helyettesítették azt. Sokféle levest főztek a füstölt húsokból. Szegényebb családoknál tél végén már csak egy-egy csontos rész adta az étel ízét. A burgonya és a kukorica fogyasztása ott is változatos formákban jelenik meg az ételkészítés során.

Következő írásainkban megismerkedhetünk a fent említett ételek receptjeivel és elkészítésük módjával. Tartsanak velünk!